(to sleep alone again)

be kell hogy valljam
néha még mindig álmodozom arról
hogy egyszer jön majd valaki és
szeretni fogja mindenemet
de legfőképp a hibáimat

szeretni fogja a pöttyöket az arcomon

meg a bőrömön átlátszó hajszálereket

és szeretni fogja az örökké karikás szememet is
meg hogy nem látok semmit sem kontaktlencse nélkül

 

szeretni fogja hogy rövid a hajam
és reggelente mindig égnek áll

 

szeretni fogja a visszeret a jobb térdem hajlatában

mint Radnóti aki versében említi a felesége bokáján levőt

 

  

szeretni fogja a szétlyuggatott fülemet is
és esténként csókot lehel majd rá

szereti majd a számat is amit néha
idegességemben véresre harapok

meg a sebhelyet is a bal lábamon

amit 10 éves koromban szereztem egy építkezésen

  

és szépnek látja azokat a dolgokat is
ami mindenki más szerint gusztustalan

és szeretni fog engem a kócos fejemtől
a hülyén álló kislábujjamig

 és majd neki hagyom hogy megismerje

a vállamon az erek pontos mintázatát

 

és még azt is hogy megszámolja amit eddig senki se tudott

hogy pontosan hány pötty található az egész testemen

 

és nem kellene tőle semmi
tényleg semmi semmi se

csak annyi hogy tényleg szeresse
az egész

reménytelen                              reménykedő

lényemet

kár hogy az a valaki most nagyon messze van

vagy még meg sem született

vagy meghalt egy motorbalesetben

de az is lehet hogy csak egyszerűen

nem tudja hogy mennyire szeretném