(viharfelhők.2014)

és aztán elszakadnak egyszer a
húrok s elakad a szó is végleg talán
csak a lélegzet gomolyog az éjjeli
ködben mint a viharfelhők
dühösen és némán
a válaszok elvesznek az űrben
a telefonba nem szól bele
senki csak a porszemek suttognak
az asztalon engem porrá zúzott már
két férfit szeretni remény
nélkül csak az egyedüllét
gömbölyödik bennem
mint a viharfelhők
dühösen és némán
aztán egyszer elszakadok én is
hangtalanul mint a rozsdás húrok
a padláson egy gondosan elzárt
hangszertokban
minek maradjon akire nem vár semmi
és ami felesleges volt
nem is hiányzik
az éhséget már nem csillapítja
étel az álmok meg már csak
csillagtalan éjszakák
de éjfélkor ha az órák megállnak
eltűnök innen örökre talán
nem marad utánam semmi csak a felhők
a viharfelhők – dühösek és némák

(mushroom trip 0.1 - amanita muscaria life cycle)

 

 

(magic forest)