2014. november 29., szombat

(my whole life is a slutwalk)

többek között a legutóbbi prevenciós célból készült rendőrségi kisfilmekből is látszik, mennyire él az áldozathibáztatás a magyar köztudatban. a nemi erőszak az egyetlen olyan bűncselekmény, ahol nem a tettest baszogatják, hanem az áldozatot. nem láttam még olyan rablást, ahol a rendőrök a helyszínre érkezve a károsulttól azt kérdezgették volna, hogy na jó, de miért provokálta az elkövetőt?
a neten nagyjából 600millió statisztika található az egyébként elképesztően siralmas helyzetről, például itt van egy.
egyetlen embernek a teste sem tekinthető köztulajdonnak, akkor sem, ha seggpucéran megy végig az utcán, akkor sem, ha prostituált, akkor sem, ha mindenki mással lefekszik, akkor sem, ha a kapcsolatban vagytok vagy épp a házastársad. a félrevezető és káros prevenciós program apropóján Budapesten is megrendezésre kerül a Slutwalk, aki csak teheti, menjen el. bár én nem tudok most felutazni, és az idő is hideg már odakint az igazi ribis cuccokhoz, ezzel a blogposzttal és egy alább látható bugyimutogatós képpel támogatom a rendezvényt (na meg az egész életemmel a mozgalmat).
a testem az enyém és senkinek nincs joga megsérteni azt, hogy szabadon dönthessek saját magamról! az internet világában egyébként sem hiszem, hogy olyan ritka látvány volna egy meztelen női test. fejezzük be a tárgyiasítást, és vegyük észre, hogy minden meztelen testben ott lakozik egy emberi lény, akinek ugyanúgy vannak érzései, méltósága, lelke. tartsuk ezt tiszteletben!

i'm too lazy to translate everything above, and i'm sure you can read a lot about the problem on feminist forums like this one. but the main thing is that there is a current outrage in Hungary about the "preventional videos" the police have released lately. we find that they are victim-blaming and harmful, thus there is a Slutwalk in Budapest tomorrow. unfortunately i cannot go in person but i support the movement virtually with this post, the panty photo below (and my whole life).
we need to stop victim-blaming and slut shaming because it's oppressive towards other people's freedom. it's my body and my choice, nobody has the right to harm that! nobody deserves to be raped, not even if they're walking down the street butt naked, not if they're prostitutes or promiscuous, not even if you're married to/in a relationship with them.
you can see naked bodies on the internet all the time. let's stof objectifying others, and start seeing them as other people who have feelings, dignity and a soul. let's respect this!

esemény/event: Slutwalk Budapest 2014

kedves rendőrség & kedves mindenki! kérlek, ne hagyjátok, hogy a testem bűncselekmény helyszíne legyen! rajtatok is múlik!

dear police & dear everyone! please don't let my body become a crime scene! it's your responsibility too!

 
tudom, egy bugyitól még nem változik semmi. de ha akárcsak egyetlen egy valaki elgondolkozik a problémákon, az már jó, ugye? ;)

i know that one pair of panties won't change anything but if it makes only one person think about the problems, it's already something, right? ;)

2014. november 16., vasárnap

(i guess i should call it home)

hát, ez a szobám. sohasem csendes. sohasem sötét. na, szóval majdnem soha. van egy fa a falra festve, a hangszereim a sarokban, a kényelmes fotel, amiben igazából a ruháimat tartom, ha lusta vagyok őket berakni a szekrénybe. van egy rakat könyv, gyertyák, ecsetek, minden. meg az egyetlen dolog, ami a nagypapámtól maradt rám: a kedvenc kanala, amit a hadifogságból hozott haza és élete végéig használt. mikor a halála után elpakoltuk a holmiját, megkértem a nagymamámat, hogy hadd tartsam meg...
annyi mindenem van, hogy lassan már nem férek tőle. nagyon szívesen megosztanám, ha lenne kivel. hát, akkor megosztom veletek.

so this is my room. never silent. never dark. well, almost never. there is a tree painted on the wall, there are my musical instruments in the corner, there is a comfortable armchair i use to keep my clothes on since i'm too lazy to put them in the wardrobe. there are many, many books and candles and paintbrushes and everything. and there is the only thing i have left of my grandfather: his favorite spoon that he got when he was a prisoner of war and used until the end of his life. when we packed away his stuff after he died, i asked my grandmother to keep it...
i have so many things, there's no empty space anymore. i'd love to share, only if i had someone to share with. might as well share it with you.

SOUNDTRACK! (The Beatles - Magical Mystery Tour)















2014. november 7., péntek

(spirits of the woods)

az nekem az Erdő, mint másnak a templomok: az áhítat, a merengés és a ráébredések helye. na meg persze a békéé...
egy olyan életszakaszba értem, ahol választani kell, indulni valamerre. amit veszíteni lehet, éppen most veszítem el.
és itt vagyok, a keresztútnál, nézek felfelé, bámulom a fákat.

for me, the Forest is what churches are for others: a place of being in awe, deep thoughts and revelations. and, of course, a place to find peace...
i'm at a time of my life when i have to choose and find my way. what can be lost, i'm losing right now.
and here i am at the crossroads, looking up, staring at the trees.


igen, tudom, hogy a képek minőségével vannak problémák, de kompenzációként itt a tökéletes aláfestő zene, nagyon szürreális:
yes i know that there are problems with the quality of the pics, but as a compensation, here is the perfect soundtrack, it's so surreal:
Jamie T: Don't you find