(i guess i should call it home)

hát, ez a szobám. sohasem csendes. sohasem sötét. na, szóval majdnem soha. van egy fa a falra festve, a hangszereim a sarokban, a kényelmes fotel, amiben igazából a ruháimat tartom, ha lusta vagyok őket berakni a szekrénybe. van egy rakat könyv, gyertyák, ecsetek, minden. meg az egyetlen dolog, ami a nagypapámtól maradt rám: a kedvenc kanala, amit a hadifogságból hozott haza és élete végéig használt. mikor a halála után elpakoltuk a holmiját, megkértem a nagymamámat, hogy hadd tartsam meg...
annyi mindenem van, hogy lassan már nem férek tőle. nagyon szívesen megosztanám, ha lenne kivel. hát, akkor megosztom veletek.

so this is my room. never silent. never dark. well, almost never. there is a tree painted on the wall, there are my musical instruments in the corner, there is a comfortable armchair i use to keep my clothes on since i'm too lazy to put them in the wardrobe. there are many, many books and candles and paintbrushes and everything. and there is the only thing i have left of my grandfather: his favorite spoon that he got when he was a prisoner of war and used until the end of his life. when we packed away his stuff after he died, i asked my grandmother to keep it...
i have so many things, there's no empty space anymore. i'd love to share, only if i had someone to share with. might as well share it with you.
SOUNDTRACK! (The Beatles - Magical Mystery Tour)